Szobatisztaság - 1. rész

Szerintem a pelusról való leszokás nem egy leányálom egyetlen szülő számára sem. Ugyanakkor szerintem fontos le szögezni, hogy ezt a gyerekek mindig egyén szerint érzik, hogy mikor jött el az idő a számukra, amikor az a fránya pelusra már nincs szükségük. Engem egy ideje már foglalkoztat, hogy ha itt lesz az ovi ideje, akkorra már ne kelljen ezzel foglalkozni. Hiszen ez nem csak nekünk szülőknek jó, de a gyerekeinknek is. Ezért ezzel a posztommal szeretnék segíteni azoknak, akik erre az igen labilis lépésre szánják el magukat. Hiszen, ha nem jól állunk hozzá, akkor a kicsiknek el is mehet a kedve a dologtól. S el mesélem, hogy Mi hogyan is álltunk hozzá a témához. Ha érdekel olvass tovább...

Ugye a szülők többsége el rontja azzal, hogy "Már rég szobatisztának kellene lenned!" , "XY gyereke is rég szobatiszta volt már ilyenkor, akkor az én gyerekem még miért nem?!". Ezeket a sémákat felejtsük is el, hiszen minden gyerek a saját tempójában fejlődik.  Persze nyilván, ahogy egyre közelebb az  OVI KEZDÉS, nálunk szülőknél megszólal a vészcsengő, hogy "szobatisztának kell lennie", ám ez nem parancsszóra történik meg. S hogy mit tegyünk, ha a gyerekünk minden eszközzel küzd a pelus elhagyás ellen és hogyan ne fussunk ki a világból, ha néha szuperül megy minden, máskor meg áll a bál?

 

Próbáltam mindenféle feszültség nélkül hozzá állni a témához. (Persze ez nem ment elsőre.) Nem olvastam előre semmit, hogy hogyan is kellene ezt el kezdeni, pusztán vettem egy bilit, amit Flóra választott ki magának, de meg kell mondanom nem vált be, így be szereztem egy WC szűkítőt is persze ezt is ő választotta (Peppa malac mintás - ez az egyik kedvenc meséje). Ám így se volt könnyű, ugyanis a legelején nem akart rá ülni egyikre sem. Persze azt nem terveztem meg előre, hogy mennyi idő alatt fog majd szobatiszta lenni. Amikor ez a bevásárlás történt, egyébként sem volt még 2 éves Flóra, így nem is éreztem, annyira sürgetőnek a dolgot. Úgy voltam vele, hogy még bőven van ideje, hogy bugyira cserélje a pelenkát, de szerettem volna időben be szerezni, még akkor is, ha nem azonnal lesz kedvenc. Hiszen ekkor, már kismama voltam és nem tudtam, hogy hogyan is zajlanak majd a vásárlások, ha már a két lánnyal leszek otthon. 

 

Mivel kismamaként elég sűrűn szaladgáltam a mosdóba, és ez által Flóra egyre inkább érdeklődött azután, hogy én ilyenkor hova megyek és mit is csinálok. Így a bili és a szűkítő is helyet kapott a mosdóban, s amikor én el mentem, hogy a kis vagy épp nagy dolgom el intézzem ő is ki próbálja a bilizést, még ha csak az elején nadrágban is. Ezáltal nem volt kényszer, nem volt sürgetés, csak egy érdekes újdonságot mutattunk nekik, amire nagyon nyitott volt ezáltal. Persze teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy másfél évesen még koránt sincs megérve erre a változásra (nyilván vannak kivételek), így természetesen nem voltak elvárásaink sem, de a kislányunk így örömmel ismerkedhetett meg a bilivel és vidáman üldögélt rajta, persze eredmény nélkül. Ugye mivel nekem mindkét lánykám téli, így elő sem fordult ekkor még az, hogy a jó idő jóvoltából csak pelusban esetleg még egy kis trikóban szaladgálhasson. De az első kellemes élmény így sem maradt el a nagyobbik lánykánknál Flóránál. Először úgy éreztem legalább tavaszig várni szeretnék a szobatisztaság kérdésével, amikor a manónk korban is eljut odáig, hogy érdemes legyen komolyabban megpróbálni. 

 

Szobatisztaságra utaló jelek nálunk:

- Délutáni vagy esti alvás után száraz pelenka
- Szól, ha pisilni kell (nagy dolog még nem igazán volt bilibe csak ritkán)
- Szól, hogy pelust kell cserélni
- Le és fel tudja húzni a nadrágot és a pelust (bugyipelust használunk pont e miatt)
- Tudja, hogy mi az a bili, mi a WC és mire használjuk
- Érdeklődik az ott történő dolgok iránt

 

De végül 1-szer mégis csak fel vetettem Flórának, hogy mi lenne, ha pelus nélkül ülne rá a bilire. Kellemes meglepetésként ért az, hogy hajlandóságot mutatott rá, és meg néztük, milyen is úgy bilin ülni, hogy nincs se a  pelus, se a kis nadrág a fenekén. Ezt egyfajta jelnek és bátorításnak éreztem, úgy gondoltam, hogy eljött az ideje a szobatisztaság első lépéseinek. Még korábban vásároltam a kis manónak bugyikat, így előkerestem őket és reggel a pelenkacserénél már azt adtam rá. Persze elmagyaráztam neki, hogy mi fog történni, hogy miért kap ilyen szép színes bugyit, ami természetesen nagyon tetszett neki. Az első nap nem ment zökkenő mentesen, ugyanis kb. 1 óra leforgása alatt legalább 3-4 szett ruhát használtunk el, de a lelkesedésem, a türelmem és a pozitív hozzáállásom nem lankadt, mert láttam, hogy Flóra tényleg próbálkozik, bár volt, hogy nem mindig jelezett vagy szólt csak azt láttam, hogy nem száraz a ruhácskája. Nem volt ezzel sem semmi gond, hiszen megbeszéltük minden alkalommal, hogy nem történt nagy baj, szóljon és megyünk a mosdóba. Tudtam, hogy idővel és gyakorlással szépen össze is fog jönni, hogy jól időzítsünk.
Nem mindig jött össze, hogy időben vagy tudatosan szóljon nekem, ha mennie kell. De mint, ahogyan azt már említettem, minden gyerek más. Úgy gondoltam, hogy minden szuperül alakul és apró lépésenként, ügyesen meg is váltjuk majd a világot nem is olyan sokára. Már elképzeltem hogy nem kell majd több pelust venni és nincs több pelenkázási procedúra. De mint minden másban, ezen a területen is meg kellett tanulnom, hogy van amihez nem elég az én elhatározásom és kitartásom. Hogy egy gyerekben másképp zajlanak és működnek a dolgok, mint ahogyan az sokszor a nagykönyvben meg van írva vagy ahogyan én gondolom és olyankor bizony változtatni vagy lassítani kell. 
Tisztában vagyok vele, hogy a szobatisztaság nem egy egyszerű feladat, sem a gyermek sem pedig a szülő számára. A mi esetünkben a bili helyett a nagy WC-t választotta arra, hogy megtanulják a szobatisztaság csínját-bínját, de azért mindig ott lapul a bili is, hogyha úgy adódna, hogy akkor menne WC-re, amikor épp használatban van. Próbálom körültekintően kezelni az egész pelenka elhagyás folyamatát és sokszor az én türelmem és megértésem nem elég ehhez, de igyekszem ez javítani. 
Szeretném továbbra is türelmesen és lehetőleg nyugodtan kezelni ezt a feladatot, de elakadtam az úton és nem igazán tudom, hogy merre és hogyan tovább.  Jó tudni, hogy nem sürget bennünket az idő és más elvárások sem, így úgy haladhatunk, ahogy a lányoknak és nekünk is a legjobb.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a lányok sohasem lesznek szobatiszták, de most inkább lassítottunk egy kicsit és kis időre visszatértünk a pelenkára pihenésképpen, hogy kis idő elteltével újra tiszta lappal indíthassunk.  

 

 

Amit én idáig megtanultam:

 

 - A türelem rózsát terem - 

 

Ha nem megy, nem szabad erőltetni! Szerintem nagyon fontos, hogy se a gyereknek, se a szülőknek ne okozzon rossz érzést vagy szorongást a pelenka elhagyása. Inkább lassabb, de nyugodtabb tempóban érdemes haladni, így a gyerkőc sem érzi a kényszert, aminek hatására sok kicsi inkább dacos lehet és ellenkezni fog a pelenka elhagyás ellen. A megértés és a türelem fontos, még a kudarcok esetén is támogassuk biztassuk a gyereket, hogy legközelebb biztosan menni fog. Ezzel is azt ereztetve, hogy nem gond, ha nem sikerül elsőre. 

 

 - Ne kérdezgessük -

 

Igazi paramami lévén elég sokat kérdezgettem a kislányomat napközben, hogy nem kell-e menniük a mosdóba és többször megígértettem vele ilyenkor, hogy szóljon, ha menni kell. Utólag vettem észre, hogy ez zavaró is lehetett a számára, így visszavettem magamból és kevesebbet zargattam őt.

 

 - Kell-e jutalmazni? -

 

Nálunk van jutalmazás, de nem a megszokott módon. Ugyanis mi mindig pacsit adunk egymásnak Flórával, ha valami sikerült, legyen szó bármiről. Így aztán, amikor úgy alakult, hogy többször is sikerült akkor jött a jól bevált, adjunk pacsit egymásnak. Úgyhogy nálunk marad itt is ez a fajta jutalmazás. 

 

 (UI: Ezt a posztot még 2023.02.22.-én írtam meg.)

 

Hozzászólásban örömmel várom a tapasztalatitokat ebben a témában!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

 

Címkék: szobatisztaság, GYEREKKEL AZ ÉLET, SZOBATISZTASÁG, TAPASZTALAT, ANYA VAGYOK ÉS ÉLVEZEM, ANYALÉLEK